Szívfájdalommal vettük tudomásul milyen gyorsan is járt le ez a hat hónap, hogy már kénytelenek vagyunk lezárni ezt a részét is az évünknek. Őszinte hálával tartozunk a program megvalósulását lehetővé tevő Bethlen Alapnak, valamint Orbán Líviának és természetesen minden érdeklődőnek, aki részt vett a programunkon. Elégedettek vagyunk az eredményekkel, úgy véljük célunk, hogy segítsük a hagyományos mesterségek művelésének fennmaradását sikerült, és hozzájárultunk a korongozás népszerűsítéséhez. Azonban ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ezzel való munkánk teljesen véget ért. 

Azokhoz szólunk most, akiknek nem volt alkalmuk kipróbálni magukat még nálunk, szeretnénk, ha tudnátok: semmi sincs veszve. A programunk ilyen formában habár lezárult, tervezzük a jövőben annak újraindítását, módosult, javított formában. Mert mi értelme lenne energiát fektetni valamibe, kitanulni azt, ha később csak mi is hagyjuk azt a süllyesztőbe veszni? Kövessetek minket közösségi oldalainkon, olvassátok weboldalunkat, s mi pedig biztosan fogunk jelentkezni a jövőben az újabb lehetőségekkel. 

Köszönjük annak a 200 embernek, akiket sikerült megmozgatnia a programnak. Természetesen őket továbbra is szívesen látjuk akár ennek a programlehetőségnek kapcsán is, de bízunk benne, hogy számtalan egyéb tevékenységünkhöz való csatlakozáshoz is kedvet kaptak. Köszönjük munkatársaink kitartó munkáját, hogy lehetővé tették ennek az értékes és hiánypótló programnak a megvalósulását. Reméljük mindenki továbbra is velünk tart céljaink megvalósításában, munkánkban. 

Búcsúszóul még hozzátennénk Milbacher Róbert szavait:  „Csak úgy lehet eleven és működő nemzeti hagyományról beszélni, ha valamilyen módon személyes és élő kapcsolatot létesítünk vele”